..::Emo versek::..
Ő nem tudta elfogadni, hogy wége.
Kést ragadot és tett walamit végre.
Lassan wégighúzta a csuklóján a kést,
S már míg előbugyog a wér.
Leült, nézte ahogy csorog
S elgondolkozott...
Wajon miért ragadot kést,
És wágta fel ereit?
Lassan elkezdet szédülni
Már-már alig tudot ülni.
Ledől a székről kínjában
Forgot a wilág minden irányba.
Körülötte már minden wéres wol
Könyezet és elszált belőle az élet...
Sutogott walamit mielőtt elment
"Drágám én téged nagyon Szeretlek!" 
Szóljon a hangod, törjed a csendem,
vesszen az éjjel szürke szívemben.
Csengjen az ének, járjad a táncod,
lelkembe oltva égjen a lángod.
_______________________________________
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet.
Kinek lelke élettől vidám,
Az himnuszt zeng az éj hajnalán.
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!!
_______________________________________
Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen,
Tudni: az ész rövid, az akart gyenge,
Hogy rá vagy bízva a vak véletlenre.
És makacs reményem mégis, mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.
_______________________________________
Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen,
Tudni: az ész rövid, az akart gyenge,
Hogy rá vagy bízva a vak véletlenre.
És makacs reményem mégis, mégis hinni,
hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.
______________________________________
Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
______________________________________
Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűen mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj.
______________________________________
Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmaimban vigyázol rám!
Csak hallgatok...vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok!!